Keresztelő Szent János a pusztában |
Szent Kristóf |
Királyok imádása |
János evangélista Patmosz szigetén |
A németalföldi holland festő képein gyakran szerepelnek különös, félig démon, félig ember vagy félig állat alakok, melyek jelentése mai napig homályos.
Ábrázolt személyek:
Szent Kristóf: Hatalmas termetű, igen erős ifjú volt. Elhatározta, hogy csak a legnagyobb úrnak szolgál, ezért egy király, majd a római császár, végül az ördög szolgálatába szegődött. Utóbbitól tudta meg, hogy Jézus mindenkinél nagyobb. Egy öreg remete megismertette vele Jézus tanításait. Tanácsára letepedett egy folyó partján egy gázló mellé, hogy felebarátait a vállára véve segítse őket az átkelésben. Egy éjszaka egy kisfiú ébresztette föl, s kérte, hogy vigye át a folyón. A vállára vette, s amint haladt, egyre nehezebbnek érezte a vállára nehezedő súlyt. Végül a gyermek fölfedte magát: ő Jézus Krisztus, aki azt is megmondta neki, hogy hamarosan vértanú lesz. Partra érve földbe szúrta botját, mely kizöldült és gyümölcsöt termett. Görög eredetű neve (Khrisztoforosz) Krisztushordozót jelent.
Keresztlő Szent János: anyja, Erzsébet rokona volt Szűz Máriának.Fél évvel Jézus előtt született. Mielőtt prédikálni kezdett, sokáig a pusztában élt, sokat böjtölt, „teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt” (Máté 3,4) A Jordán folyó vizében keresztelte az embereket. Mikor eljött hozzá Jézus ezt mondta: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit (János 1,29). Ez a mondat, vagy egy része latinul gyakran megjelenik a festményeken is ("Ecce Agnus Dei..."). Gyakran ábrázolják keresztes bottal. Keresztelő Szent János megrótta Heródest, amiért együtt élt sógórnőjével, Heródiással, ezért az uralkodó börtönbe vetette. Később Heródiás lányának Saloménak a kérésére lefejeztette.